Szeretnénk előrebocsátani, hogy nem megbélyegzés az, amiről itt szó van, SŐT! Szerintünk minden anya fejében megfogalmazódnak kérdések, kimondva vagy kimondatlanul, mely kérdések egy témakör körül keringenek: Milyen anya vagyok?! Szerintünk minden anya jó, minden anya és apa a gyermeke javát szeretné szolgálni és gondoskodni akár saját erejének és képességének határait is feszegetve. Sok anyától kapjuk azt a visszajelzést, hogy Bababőrönd kezdeményezésünk mennyire segített és milyen komoly kapaszkodókat adott információszerzés és a babavárás során felmerült kérdések megválaszolására - Szívesen segítünk! És nem állunk meg, hiszen az anyaság komoly kihívások elé állít mindenkit a dackorszakok, bölcsőde, ovi választás, iskolakezdés és sorolhatnánk még a példákat, élethelyzeteket.

Szeretnénk megfelelő öniróniával megfogalmazni azokat a fontosnak vélt pontokat és eseményeket egy anya életében, amikor a szorongásokat, kételyeket legyőzve lép egy szülő át saját árnyékán, hoz meg döntéseket és feszeget határokat, saját határait. Szeretnénk, ha a gyermekvállalás és nevelés, életre való felkészítés minden kritikus pillanatában eszetekbe jutna, hogy nem vagytok "szaranyák"!
Fogadjátok írásainkat sok szeretettel!

 

BabaDirect Csapata

Rugalmasnak lenni: Mitől ellenállóbb egyikünk jobban, mint a másikunk? 

A rugalmasság olyan mentális tulajdonság, amelyből egyikünknek több jutott, mint másoknak kevesebb. Vannak, akik túlélnek több súlyos nehézséget is, míg mások számára a legkisebb megpróbáltatás is túl soknak bizonyul, akár bele is roppannak. Márpedig az élet nem válogat, bárkinek osztja a különféle pofonokat, és csak rajtunk áll, hogyan védjük ki őket. De vajon mitől ellenállóbb egyikünk jobban, mint a másikunk? És hogyan erősíthetjük magunkat?

Ismeri a mondást? A jég hátán is megél. Na nem azért, mert nem fázós az illető, vagy olyan nagyon erős, hogy puszta kézzel a jégből iglut épít magának, hanem mert rugalmas. 

Rugalmasak, ez a jó kifejezés azokra, akik ellenállóbbak. Hogy egy másik hasonlattal éljek, ők azok, akik hátán fát lehet vágni, kibírják. Igazi túlélők. Miért? Mert rugalmasabban tudják kezelni a nehézségeket. Mentálisan erősebben állnak a dolgokhoz mint azok, akik kevésbé tudnak jól alkalmazkodni a nehezebb élethelyzetekhez. Összeszorítják a fogukat és mennek előre. 

Persze ez nem ilyen egyszerű. Az ellenálló képességet számos tényező befolyásolja. Elsősorban biológiai, vagyis az, hogy mit örököltünk eleinktől. De befolyásolja a neveltetésünk is, mit láttunk a szüleinktől egy-egy nehéz helyzetben. Hisztis kiborulásokat, mártírharcos szerepet, rémüldözést, meghátrálását, a problémák bagatellizálását, esetleg azok szőnyeg alá söprését? Avagy ellenkezőleg azt, hogy kesztyűs kézzel vették fel a harcot a különféle nehézségekkel, szinte zokszó nélkül, de nem mártírkért, hanem egyszerűen csak józanul, körültekintően, minden erejüket belevetve a megoldásba. 

Mert a genetika mellett, a problémákhoz való hozzáállás, az egyén saját tapasztalataira is épül, amit maga körül látott, hallott. Amik megfontolandó vagy elkerülendő példával szolgálnak a számára. Felnőtté válásunk során eldönthetjük, hogyan akarunk állni egy-egy nehézség előtt, és hogyan nem. Akarunk-e alkalmazkodni vagy sem. Mert az egész fejben dől el. Az is, hogy kérünk segítséget vagy sem, ha szükségünk van a mentális megerősítésre. 

Rugalmasnak lenni egy életen át 

Egészen kiskortól kezdve tanulható, hogyan birkózzunk meg egy nehézséggel. Először a szüleink tanítják nekünk. Vannak, akik nem is választhatnak, ha élni akarnak. Az élni akarás ösztöne már egészen korán küzdelemre sarkallja az egyént. Akár már az anyaméhben. 

Az én kisfiam a 35. hétre született késői koraszülöttként, 1860 grammal. A méhlepény nem látta el a feladatát, teljesen elhalt körülötte, nem volt, ami táplálja őt, a köldökzsinór is a bal lábára tekeredett, így előbb érkezett. Mégis most 11 évesen makkegészséges. Az én kisfiam minden másban is azóta ilyen küzdő szellemmel bír. Még ha eleinte el is szomorodik egy-egy akadálytól, vagy egyenesen mérges lesz, ha valami nem sikerül neki, akkor sem adja fel. A fiam különleges bánásmódot igénylő gyermek, diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia tanulási nehézségekkel küzd, mégis jó tanuló. 

Az emberi ellenállóképesség tulajdonképpen az egész életen át formálódik. A rugalmasság az életkor előrehaladtával növekszik, mivel az ember olyan készségeket fejleszt, amelyek megkönnyítik a legtöbbször visszatérő nehézség kezelését. Ide tartozik például a problémamegoldó képesség, a rugalmasság, az önszabályozás és az optimizmus. Rugalmasnak lenni tanulható.

A büszkeség is szerepet játszhat 

A mi családunkat nem kerülték el a komolyabb betegségek. A rák sokunkat érintett. Engem is. Már gyerekként is azt láttam, bármilyen nehézség érte valamelyik felnőttet, az némán küzdött. Nem voltak titkok, a munkahely elvesztés, az anyagi gondok, a válás, a betegségek sem. Tudtam, hogy beszélnek róla a felnőttek, és segítik azt, akinek szüksége van rá. Semmit nem söpörtek a szőnyeg alá. Nem ítélkeztek egymás felett. És drámázni sem láttam senkit. Így amikor én lettem rákbeteg, akkor józanul szembenéztem az egésszel, és mindvégig úgy gyógyultam, hogy az lebegett a szemem előtt, itt a kisfiam, nem tehetem másként. Úgy éreztem, a büszkeségem sem engedi, hogy ne küzdjek meg a dolgokkal. Mert így láttam a szüleimtől, a felnőttektől. 

Ha másokat kérdeztem arról, ők hogyan épültek fel egy-egy nehézségből, hogyan birkóztak meg a különböző nehézségekkel, otthoni problémákkal, anyagi gondokkal, válással, krónikus vagy súlyos betegséggel, balesetekkel, mind olyan választ kaptam, ami azt mutatta, hogy a gondokkal való megbirkózást, az ellenálló képességük erősítése, vagyis a mentális felépülés segítette. Agyban döntötték el, hogy túllendülnek a problémákon. Vagyis rugalmasan alkalmazkodtak az új helyzethez, amibe kerültek. 

A rugalmasság fejleszthető 

Vannak, akik úgy érzik, hogy nem lehet mindenre felkészülni. És ha nehézség éri őket, akkor csak lassan tudnak az új helyzethez alkalmazkodni. És vannak emberek, akik egyáltalán nem rugalmasak, a legkisebb nehézségeken is fennakadnak. Már az is legyűri őket, ha éppen fáj a fejük, vagy egy családtagjuk, munkatársuk nem úgy szólt hozzájuk, ahogy kellene. Gyakorlati célokat sem tűznek ki maguk elé, vagy legalábbis egy-két dolognál többel nem bírnak megküzdeni egyszerre. Ha valami komolyabb probléma, veszteség éri őket, akkor hisztizni-dühöngeni kezdenek, sajnáltatják magukat, vagy elvonulnak a világ elől, hogy oldja meg más az életüket helyettük. Feladják a küzdelmet. Lemondanak bármiről. Új, jobb munkahelyről, barátságról, szerelemről és akár a saját egészségükről is. Nem rugalmasak, nehezen alkalmazkodnak. 

A jó hír azonban az, hogy a rugalmasság, a mentális gyengeség nem az egyén szerves jellemzője, hanem olyan képesség, amelyet mindenki képes fejleszteni. Ha akar. A hangsúly az akaráson van. 

Mit is jelent rugalmasnak lenni? Azt jelenti, hogy az első sokk után képesek vagyunk úgymond felülről, vagy kívülről nézni a problémát, nem engedjük, hogy mások befolyásoljanak vagy megingassanak bennünket annak a megoldásában. Kizárólag a megoldásra koncentrálunk, nem vagyunk hajlandóak fennakadni a probléma létezésén. Legfeljebb az első pillanatokban sajnáltatjuk magunkat, sírunk, borulunk ki, és csak annyi időre vonulunk el, míg összeszedjük magunkat, hogy utána cselekedni kezdjünk. 

Ha más túlélte, én is túlélem 

Mindenki fejlesztheti a saját rugalmasságát, saját ellenálló képességét. A saját erőforrások növelésének fontos része az öngondoskodás. Mindenki tanulmányozhatja saját ellenálló képességét, ha visszaemlékezik saját korábbi nehézségeire és arra, azokat hogyan oldotta meg. Vagy nem oldotta meg. 

A legjobb módszer, ha elgondolkozunk utólag azon, hogyan lehetett volna legyőzni a múltban felmerült nehézségeket másként, ügyesebben, okosabban, gyorsabban. Néha azt is jó megnézni, hogy azokban a megoldásokban mi volt a jó és mi volt a rossz döntés a részünkről. Az ilyen túlélési történeteket érdemes megosztani másokkal, kikérni mások véleményét arról, vajon jól jártunk-e el, más hogyan cselekedett volna, illetve meghallgatni mások történeteit. 

Így, ha újabb nehézséggel állunk szemben, akkor már attól is erősebbé vállhatunk, hogy tudjuk, hogy mások is túlélték azt, amit most nekünk kell, hiszen, ha nekik sikerült, akkor az nekünk is sikerülhet, csak küzdenünk kell! 

Nehéz helyzetekben érdemes pozitív érzelmekbe fektetni, mert ezek segítenek cselekedni, megnyitni a gondolatokat az új, másfajta megoldások felé, és befogadni a másoktól érkező segítségnyújtást. A saját túlélésünkbe vetett hit erősíthet másokat is. 

Rugalmasnak lenni a lehető legkifizetődőbb. Megvéd minket a traumák hatásaitól, és lehetővé teszi számunkra, hogy a nehézségek ellenére is jó életet éljünk. Ehhez, ha szükséges, kérjünk bátran segítséget életvezetési coach, pszichológus vagy pszichiáter szakemberektől. Csak ne adjuk fel! 

 

20/11/2020 Szoknya és Nadrág Magazin - Szerző: Polgár Ágnes  - Kép: Pixabay

Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy személyre szóló szolgáltatást nyújthassunk látogatóink részére.