Talán regisztráció

 

 

 

 

 

 

 

Regisztráció

Baj van – mégsem mondja el…!

Amikor a gyerekek közösségbe kerülnek, óhatatlanul érik őket a szülők részéről kontrollálhatatlan élmények. Hol jók, hol kevésbé jók ezek, de az szinte biztos, hogy mindannyian tapasztaltuk már, hogy a „Mi volt ma az oviban/suliban?” kérdésre a válasz a „Semmi.” Pedig biztosan történt több dolog is.

Egy új közösségbe lépve a kicsik nagyon szívesen mesélnek, hiszen az új környezet és az új személyek rengeteg, korábban nem tapasztalt élményt rejtenek. Rövid idő múlva azonban a gyerekek számára ez a környezet is normál, hétköznapi lesz – azaz nem lépi át többet az ingerküszöböt, hozzászokott. Így azt, hogy az egyébként megszokottól eltérő dolog nem történik, a gyerekek „semmi”-ként értékelik.

Hagyjam rá?

Semmiképpen sem. Ha magunkban úgy vesszük, hogy oké, akkor minden rendben, hiszen semmi extra nem történt, a gyerkőc hozzászokik ahhoz, hogy nem nagyon beszél a máshol szerzett élményeiről. Főleg akkor nem, ha Ő maga keveredett negatív helyzetbe – hiszen természetes, hogy szeretne elkerülni egy hegyibeszédet vagy egy dorgálást akkor, amikor egyébként sem érzi magát túl jól.

Mit tegyek, ha látom, hogy bántja valami, de mégsem nem mond semmit?

Mesélj arról, hogy Te is voltál kiskorodban többször hasonló helyzetben, hogy rosszkedvűen mentél haza vagy indultál iskolába, ilyenkor pedig mindig nagyon jó volt megbeszélni anyával/apával/stb. hogy újra jó legyen.

Ezen a ponton persze még nem tudsz a problémáról semmit, de ügyes kérdésekkel összerakhatod a képet:

pl.:

  • Neked mi kellene ahhoz, hogy …megoldódjon/jól érezd magad újra/stb…?

Itt kapsz egy olyan választ, amiből nagyjából tudsz következtetni arra, hogy mi lehet az alap probléma, így annak megfelelően tudsz tovább kérdezni.

Amire nagyon figyelj, hogy soha, még meglepődöttséged miatt se legyenek vádló kérdéseid „Te odaadtad az új játékod másnak?! Te megütöttél mást?!stb”. Ilyenkor azonnal megérzik, hogy harag lesz a vége és inkább visszahúzódnak a beszélgetésből, vagy ami még rosszabb, elkezdik egy kicsit a helyzetet „javítani” – idővel pedig  kitűnő „hantagéppé” válnak csak azért, hogy megússzanak egy-egy konfliktust.

Próbáld kerülni azokat a kérdéseket is, amire a válasz egy egyszerű „igen” vagy „nem” lehet. legyél türelmes végig, akármennyire is kiakaszt, amit hallasz -, hogy mi a Te véleményed, azt majd egy másik felnőttel beszéld meg. A gyereknek ilyenkor arra van szüksége, hogy megértsd, rosszul érzi magát a történtektől.

Ha már körvonalazódik a szituáció, a nagyobbaktól megkérdezheted:

  • Mit üzen ez Neked?
  • Meg tudod változtatni? Hogyan?

Ha fontos az adott helyzetben, hogy Te, mint szülő segítsd a megoldást, kérdezd így:

  • Mit tehetünk, hogy megváltozzon?

Lehet, hogy egy darabig csendben lesz ezeket a kérdéseket követően - hagyd gondolkodni.

Hagyd, hogy Ő maga fogalmazza meg, mit érez, gondol, vagy lát jó megoldásnak, még akkor is, ha az szerinted nem megfelelő.

Semmiképpen se mondd azt, hogy „az nem jó”, inkább tereld újabb kérdésekkel abba az irányba, hogy ha ezt Vele tenné más, Ő mit gondolna, hogy érezne. Ez az a pont, ahol a gyermek sajt magának kell belátnia, megfogalmaznia, hogy ő tett valami rosszat – ha ez valóban így van -,viszont Rád, a szülőjére ilyenkor is számíthat.

A fenti kérdések eredménye egy olyan kinyíló gondolkodás lesz, mely mindig a továbblépésre, megoldásra fogja ösztönözni gyermeked – ez pedig a mai világban nemhogy nem elhanyagolható, hanem lassan létkérdés lesz. 

Szülőként természetesen érezhetsz haragot, felháborodást, ha a dolgok hallatán egyértelműen igazságtalanság érte vagy úgy látod, nem figyeltek Rá megfelelően, esetleg olyat tett, amiről szerinted már tudnia kell, hogy nem volt helyes – de ezt ne Neki mutasd ki vagy mondd el.

Sokkal többet segítesz a továbbiakra nézve azzal, ha megtanítod, hogy hogyan találjon megoldást a számára nem megfelelő szituációkra ahelyett, hogy midig keressen magának valakit, aki megoldja helyette vagy Vele együtt puffog a kialakult helyzeten.

Az csak arra jó, hogy beleragadjon a negatív helyzetekbe, sajnálni kezdje önmagát, felnőtt korára pedig elégedett helyett egy megkeseredett ember legyen belőle.

PARTNEREINK

 

 

Baba Direct

Kapcsolat