Talán regisztráció

 

 

 

 

 

 

 

Regisztráció

„Rossz ez a gyerek!”... – Pedig csak utánoz!

„Rossz ez a gyerek!”... – Pedig csak utánoz!

Vajon mitől van az, hogy az egyik gyermek simán elvan órákig bármivel, a másik pedig soha le nem ül egy percre sem? Izeg-mozog, ficereg, cicereg.

Állandóan.

Mindent ki akar próbálni, megnézni, megfogni, megenni.

„Ha ledobom a poharat, vajon összetörik?

Hoppá!... hát,… igen… a pohár törik. Anya pedig takarít…”

Vajon hogy van ez?

A másfél, két éves csemetédet természetes kíváncsisága hajtja. Tudni, tanulni szeretne, csak éppen nem úgy, ahogyan Te gondolod, vagy szeretnéd. Gyermeked ebben a korban az őt körülvevő világot most még inkább a testével, semmint az értelmével fogadja be, érzékeli; úgy értem a dolgokat most még nem végig gondolja, mérlegeli, hanem inkább kipróbálja, feszegeti.

Vagyis: folyamatosan mozgásban van, mindent, ami őt körülveszi, beleértve saját magát is, annak fizikai létében próbálgat: ledob, eldob, betesz, kivesz, ugrál, bujkál, kúszik, mászik. Az Ő fejébe csak az a tudás kerül be, csak az lesz „tudomány” amelyről valamilyen fizikai úton módon tapasztalatokat szerzett.

Mit tudsz tenni, hogy ez az időszak számodra is könnyebb legyen? Adj olyan játékot a kezébe, amely kielégíti ezt a kíváncsiságát. Kezd ezekkel:

• Egymásba, egymásra rakható dobozok, kockák

Ezek a játékok formájukat, alakjukat tekintve azonosak, csak méretben különböznek egymástól, ami lehetővé teszi azok ki-be, egymásba, vagy egymásra pakolgatását.

A gyerekek kedvenc elfoglaltsága ez, hiszen nagyon gyakran ezt tőlünk, szülőktől látják. Ki-be pakolunk a mosogatógépbe, kirakjuk a tiszta ruhákat a kosárból, bepakolunk a szekrénybe, a fiókba, folyton matatunk, pakolunk valamit, valahol. Ez a fajta matatás, pakolás persze a csemetét is kíváncsivá teszi, és utánozni kezdi.

    A konyhaszekrényből ki-pakolás esete :-)

Mindez igen nagy örömmel tölti el őket főleg, ha siker koronázza tettüket: sikerül mindent ki-, vagy éppen bepakolni a szekrényből, táskából kiegészítve olyan dolgokkal, melyek korábban nem voltak ott. Erre természetesen a legnagyszerűbb helyek azok, ahol a felnőtteket is látták ténykedni: konyhaszekrény, a nappali legtitkosabb, legzsúfoltabb fiókja, Anya táskája…

Ezek sem rossz megoldások, hiszen pakolni bárhol és bármit lehet, azonban, ha erre szolgáló játékeszközt adunk gyermekünk kezébe, az Ő jutalma sokkal több tudás, a miénk pedig sokkal kevesebb bosszúság lesz; ami –lássuk be- mindenkinek megéri.

Mi mindenre jöhet rá a csemete ezzel a játékkal?

Például:

-vannak kisebb és nagyobb tárgyak.

-a nagyobb soha nem megy bele a kisebbe.

-a jelentősen eltérő formájú tárgyakat nem lehet egymásba tuszkolni.

-sehogyan sem.

-megtapasztalhatja a könnyű és nehéz fogalmát.

-és saját türelmének határait.

Hogyan játssz vele?

Az első próbálkozásoknál célszerű két nagyon eltérő nagyságú kockát, dobozt a gyermek kezébe adni. Ezek közötti különbséget viszonylag könnyen észre fogja tudni venni, és rájön, hogy melyiket melyikbe tudja belehelyezni. Ha ez már jól megy, lehet csökkenteni az egymásba helyezhető kockák méretkülönbségét.

Figyeld meg, hogy minél kisebb a méretkülönbség, annál nehezebb a gyermekednek eldönteni, hogy melyik melyikbe való… Ha többedszerre játszotok ilyen játékkal, célszerű akkora formákkal kezdeni, melyekről biztosan tudod, hogy azt már el tudja dönteni a gyermeked, hogy melyik melyikbe való. Ez sikerélményt és örömforrást jelent, és ezzel együtt lendületet is ad neki a folytatáshoz.

A próbálkozásaiban nem feltétlenül kell segítséget nyújtanod egészen addig, amíg azt nem tapasztalod, hogy a sikertelenség miatt abbahagyná. Ha úgy érzed ez következik, vagy bekövetkezni látszik, egyszerű magyarázattal segíts neki, mutatsd meg neki a megoldást.

• Rúdra fűzhető játékok

Ez a játék hosszú távon hat, tehát sokáig, és sokat lehet vele játszani, hogy minden lehetőséget kihasználjunk, amit ez a játék rejt.

A rúdra fűzhető játékokban –nem meglepő módon- egy rúdra kell felfűzni a középen lyukas, különböző méretű fából, vagy műanyagból készült formákat. Egyszerűnek tűnik, kicsit túlságosan is, de mégis egy másfél éves gyermek számára is sok tanulási, fejlődési lehetőség van benne.

Lássuk melyek ezek:

Már egy 7-8 hónapos gyermeknek, ha megmutatjuk néhányszor hogyan illessze ezeket az elemeket a rúdra, néhányat már ebben a korban is rá fog tudni tenni.

Ez a játék különösen nagyfokú szem-kéz koordinációt igényel, amelyhez meg kell érnie a gyermek idegrendszerének, és a türelmének is. Ha ilyen korban, vagy akár picit később is fellöki, ellöki ezt a játékot magától, az nem azt jelenti, hogy nem érdekli, hanem azt, hogy az idegrendszere még nem érett meg rá. Semmi baj, tegyük el, és néhány hét, esetleg egy hónap múlva célszerű ismét elővenni, és próbálkozni vele újra.

Később, egy, másfél éves kor körül a gyermekek már felfűzik ezeket az elemeket a rúdra viszonylag könnyedén, de még mindig véletlenszerűen, a nagyság és forma figyelembevétele nélkül.

Hogy a sorrendiség kialakuljon, így támogathatod a gyermeked:

két, egymástól nagyon eltérő nagyságú elemet tegyél elé, és kérd meg, hogy válassza ki, melyik a nagyobb. Először azt fűzze fel a rúdra. Egy kis gyakorlás után már ő is ki fogja tudni választani a legnagyobbat (egyelőre kettő, vagy maximum három közül), idővel pedig megtanulja helyes sorrendet is. Azonban, hogy ez megvalósuljon, mindamellett, hogy a gyermekben le kell, hogy tisztuljon a kisebb-nagyobb fogalma, ki kell, hogy alakuljon a vizuális megkülönböztetés képessége, és a korongok felfűzéséhez a türelme. Mindez a csemetéd két éves kora körül várható.

• Építőjátékok, kockák, láncépítők

Az építőkockákat ismerjük: fából, vagy műanyagból készült eltérő nagyságú, formájú, esetleg színű építőkockákból lehet építeni. Bármit.

Ehhez képest a láncépítők olyan játékok, melyekben két elemet kell egymáshoz nyomni, mely által „összeakadnak”. Olyan, mintha két, sugaras napocska formát akasztanál össze a sugarainál fogva. Vagy, mintha két fogaskerék formájú kört raknál össze. Ezekhez a játékokhoz finom mozdulatok, fejlett szem-kéz koordinációs képességek szükségesek, melyre a gyerekek jelentős része egy, másfél éves kora előtt nem képes, ebben a korban ez még nehéz.

Építeni azonban remekül lehet már ilyenkor is, ezekből is. Persze ne gondoljunk hét toronyból álló, várárokkal körülvett kastélyra, amelyből a királylányt kell kiszabadítani, vagy sok emeletből álló parkolóházra, toronyórára lánccal.. Egyelőre a magas, egymásra helyezett kockákból álló építményekben kimerül a gyermek tudománya. Ezeknél az alkotásoknál még sincs szerepe az egymásra rakott kockáknak a gyermek fejében. Véletlenszerűen kerülnek csupán egymás tetejére, mivel ekkor még a fantáziája, fogása, és a keze irányítása sem olyan magabiztos, hogy bonyolult formákat tudjon, vagy akarjon létrehozni.

Ezektől a játékoktól kezdetben az alapok elsajátítását várhatjuk. Vagyis: a gyermek felfedezze, hogy egymásra, egymásba, egymás mellé tudja őket rakosgatni, tornyokat, falakat, sorokat hozva létre belőlük.

Azonban hiba lenne lebecsülni ezeknek a játékoknak a fejlesztő hatását és sokoldalúságát, hiszen ezekkel az eszközökkel remekül fejlődik a gyermek vizualitása, szem-kéz koordinációja, gondolkodása, mindamellett sokáig aktív és sokat szeretett játéka lesz a csemetének.

Később, úgy két éves kor körül fog elkezdeni tudatosabban építkezni, mert akkorra a gondolkodása és finommotorikája is eléri azt a szintet, amely segítséget, kiinduló pontot jelenthet számára.

Honnan veheted észre, hogy gyermeked fejlődik?

Onnan, hogy egyre bonyolultabb, és egyre több funkcióval ellátott építményt alkot. Akár már az egyes kockáknak is meglesz a maguk funkciója, szerepe. Azzal, hogy Veled épít, ötleteket, megoldásokat vesz át tőled; majd idővel -ahogyan fejlődik-, tovább fejleszti azokat. Az építő, és úgy általában a konstrukciós játékok -mint amelyek az építőkockák, láncépítők-, melyekben a semmiből kell létrehozni valamit, rendkívül összetett gondolkodási folyamatokat igénylő játékok. Nagyon sokféle tapasztalattal járnak, hiszen formálják csemetéd esztétikai érzékét, stílusát, térlátását, fantáziáját, türelmét, kitartását..

A fenti játékokkal az ok-okozati gondolati sémák alapjai fektethetők le másfél, két éves korban. Bonyolult és összetett folyamat ez, melyhez magas fokú koncentrációra van szüksége gyermekednek, ami nagyon-nagyon fárasztó. Ahhoz, hogy valóban élvezze, megszokja, megtanulja, és megszeresse a csemetéd ezeket a játékokat, Rád is szüksége van. A támogatásodra, kedvességedre, türelmedre, megértésedre, figyelmedre, s arra, hogy észrevedd, ha elfáradt. Ha ezt tapasztalod, hagyjátok abba a játékot, mozogjatok, csináljatok valami merőben mást!

Fontos tudnod, hogy ezekkel a játékokkal megszerzett tapasztalat bensővé tétele, mélyítése, elraktározása, tudássá alakítása hosszú folyamat, és nem megy egyik napról a másikra. Nem kell megijedni, ha az egyik napon megszerzett tudományt -például, hogy a nagyobb kocka nem fér bele a kisebbe- másnapra „elfelejti” a csemetéd, és kezdi elölről a kísérletezést: újra konzekvensen a nagyobb kockát próbálja beletuszkolni a kisebbe. Semmi gond, majd rájön, hogyan kell.

Újra.

Mert ha tegnap kitalálta, ma is ki fogja. De ha mégsem, hát megmutatod neki.

Ma is. És ha kell, holnap is. Hogy aztán, holnap után, már rájöjjön magától… J

Gyakorlati útmutatóra vágysz? Élőben könnyebben, és gyorsabban jegyzel meg mindent?

Akkor gyertek el gyermekeddel a következő „Játsszunk együtt a gyerekekkel”programra, és próbáljátok ki Ti is ezeket a játékokat!

Részletek és jelentkezés: http://jatekmentor.com/mi-is-jovunk-jatszani/

 

PARTNEREINK

 

 

Baba Direct

Kapcsolat