Talán regisztráció

 

 

 

 

 

 

 

Regisztráció

Tanítsd meg játszani!

Tanítsd meg játszani!

Emlékszel még arra az időre, mikor a gyermeked megtanult járni? Önállóan és egyedül? Szinte megfogni sem lehetett, mert mindenhová Ő akart menni segítség nélkül… Emlékszel erre az időszakra?

Nehéz volt, mert lehet, hogy sokszor nem állt meg, ha szóltál, nem lehetett felvenni, nem ült be a babakocsiba, mindenhová gyalog akart menni… Aztán ez az időszak is elmúlt, és egy idő után újra be lehet ültetni a babakocsiba, megengedte, hogy felvedd, sőt, egy idő után már újra kérte azt.. Te pedig kérdőn néztél rá, hogy miért, hiszen addig ennek pont az ellenkezője volt a divat, és nem értetted, hogy mi történt…

Vajon mitől van ez?

A gyermek, ha valami újat tanul vagy tapasztal saját magáról, azaz, hogy végre tud hajtani, létre tud hozni valamit, befolyással bír valamire a környezetében, ami neki fontos -pl. oda tud menni, ahová akar, akkor, amikor akar, önállóan, egyedül… -, az neki örömet okoz.

Jó érzéssel, magabiztossággal és önbizalommal tölti el, hogy valamit, ami számára fontos, rájött, hogyan valósítson meg, s erre bármikor képes, amikor csak akarja.

Ez fantasztikus érzés a számára, ami újra és újra mozgásba lendíti, s arra készteti, hogy újra, meg újra csinálja, hogy újra átélje azt az örömöt és boldogságot, amit a sikerélmény jelent számára. Ezt mindaddig konzekvensen folytatja is, amíg el nem telik az örvendezéssel, amit az újdonság varázsa, az „ezt is meg tudom csinálni” varázslatos érzése jelent.

Ha eltelt azzal az örömmel, hogy tud járni, újra visszaül a babakocsiba, megfogja a kezed, megáll, ha szólsz neki. A szabad mozgás öröme beáll egy normális és átlagos szintre, és az érdeklődése más tevékenységek felé fordul. Új dolgokat keres, amiket elsajátíthat, megtanulhat. Új mozgásformákat kedvel meg, melyek a már megszerzett tudás továbbfejlesztett változatai: például a futkározás, motorozás, mászókázás, csúszdázás, stb.

Ekkor kezd intenzívebben érdeklődni a gyermek a játék, a játszás iránt.

Mikor lesz egy gyermek jó „játszó”?

Hogyan lehet benne kialakítani, hogy szeressen játszani, és le tudja magát majd kötni játékkal?

Az, hogy egy gyermek mennyire fog szeretni játszani, és mennyire fogja tudni magát lekötni idővel egyedül, az nagyban függ attól, hogy mennyire volt „rászoktatva” arra, hogy játsszon. Ez kicsit furán hangzik így, de a tapasztalatok egyértelműen ezt mutatják. A gyerekek tanulással, tapasztalással ismerik meg maguk körül a világot, ennélfogva akkor válik egy gyermek érdeklődővé, nyitottá a világra, ha az alapvető kíváncsiságát egyfelől táplálták, másfelől engedték kielégíteni azt számára, biztonságos környezetben és módon.

Ez azt jelenti, hogy korának megfelelő ingerek érik befogadható és feldolgozható mennyiségben. Ez ugyanis minden gyermeknél más és más a gyermek karakterétől, habitusától függően:

„Anyukák Álma” gyerekek

Vannak a nyugodtabb gyerekek, akiket ha leteszel egy helyre, fél óra múlva is ugyanott találod, ugyanúgy. Ezek a gyerekek nyugodtan elvannak egy-egy játékkal. Szépen, alaposan, komótosan megnézegetik, nem sietnek, nem mennek sehová.

Úgy tűnik nyitottak és érdeklődőek, mivel engedik megmutatni, hogy hogyan kell az adott játékkal játszani, türelmesen megvárják, míg megmutatják nekik, és azután ügyesen próbálkoznak. Ha kell, segítséget kérnek, és szeretik, ha ott van mellettük valaki, bátorításképpen. Biztonságot jelent nekik. Az ilyen gyerekekre mondják, hogy milyen nyugodtak és kiegyensúlyozottak. Ők az Anyukák álma.

Örökmozgók

Aztán vannak olyan gyerekek, akik egy-egy játékkal csak keveset játszanak (látszólag), gyorsan otthagyják. Villám tempóban megnéznek valamit, kézbe veszik, megvizsgálják, esetleg ki is próbálják, aztán ott hagyják.

Futnak, másznak egy kört, aztán ismét visszatérnek rövid időre ugyanahhoz a játékhoz, vagy egy másikhoz. Ebben az esetben értelmezik a Szülők úgy a helyzetet, hogy a gyermeket nem köti le semmi, nem tud nyugodtan leülni, nem érdekli semmi. Egy örökmozgó. Akivel nagyon nehéz, és úgy tűnik, hogy mindig új és új ingerekre van szüksége, hogy le lehessen kötni egy rövid időre.

 

Mi történik valójában?

Egyáltalán nem arról van szó, hogy a gyermeket nem köti le semmi, vagy nem érdekelnék azok a játékok. Az ilyen típusú gyerkőc csupán a játékot a mozgással felváltva végzi, mert még nem tudja eldönteni, hogy melyik örömforrást válassza inkább.

Tetszik neki a futkározás, a mozgás, és tetszik neki a játék is, így nem igazán tud dönteni, hogy melyiket is szeretné jobban. Ezért aztán ide-oda csapong a kettő között, ami az Anyukáknak rettentő fárasztó.

 

 

Hogyan segítsünk aktívabb, nagyobb mozgásigényű gyermekünknek megtanulni játszani?

Legyen a napnak egy olyan szakasza, amikor általában játszunk – minden nap. Ha van idő a napirendben enni, aludni, sétálni, akkor a játékra is jut egy pici.

Célszerű ezt a séta utánra időzíteni, amikor a gyermek alaposan kimozogta magát, és felfrissült a szabadlevegőn. Az aktívabb gyerekeknél kulcsfontosságú, hogy olyan időpontot válasszunk a játékra, amikor a benne felgyülemlett aktivitást sikerült némileg levezetni. Sokkal könnyebben tud koncentrálni, több lesz a türelme, nyugodtabb lesz, ha séta, mozgás, levegőzés után ülünk le vele.

 

A játszás tanulása

Van a gyermeknek kedvenc játéka? Ha van, célszerű azzal kezdeni, s az után térni át másra, amit ő választ. Ha nincs, akkor 3, maximum 4 féle játékot kínálj fel csemetének:

  • engedd, hogy ő válasszon közülük
  • engedd, hogy kibontsa, kipakolja, megnézze, megvizsgálja
  • hagyd, hogy azt kezdjen a játékkal, ami neki eszébe jut róla.
  • hagyd, hogy matasson vele, hogy legyen ideje kitalálni, mit is lehet azzal a játékkal kezdeni
  • engedd, hogy beinduljon a fantáziája, és kitaláljon dolgokat

 

Ezzel egyfelől gondolkodásra ösztönzöd, másfelől önállóságra is szoktatod: hogy nem adsz rögtön a kezébe instant megoldásokat, válaszokat, hanem hagyod, hogy próbálkozzon.

Magától.

Ez fontos lesz a későbbiekben, mert megszokja, hogy ha egy új eszközt kap a kezébe, nem Te vagy az, aki megmondja mit kell vele csinálni. Ez a tapasztalat, szokás nagyban hozzásegíti gyermeked, hogy később önállóan is tudjon és akarjon játszani.

Természetesen, ha segítséget kér, segíts neki -fontos, hogy itt is megtapasztalja, hogy ha baj van, ott vagy; ez biztonságot nyújt a számára. Ebben az esetben egy- két ötlettel bátorítsd gyermeked és dicsérd meg, ha a bekapcsolódik a játékba, folytatja, amit Te elkezdtél.

 

Milyen játékot célszerű a másfél-két éves gyermek kezébe adni?

Ebben a korban az egyszerűbb játékok a legnagyszerűbbek. Az úgynevezett konstrukciós játékok, melyekből bármit létre lehet hozni, egyfelől támogatják a fent leírt önállóságot és szabad gondolkodást, másfelől átmenetet nyújtanak a gyerekeknek az összetettebb játékok felé. Ilyen konstrukciós játék például az építőkocka, az egymásba, egymásra rakható különböző nagyságú formák, rúdra fűzhető játékok, az egymáshoz kapcsolható játékok, láncépítők, fogantyús, formaillesztő játékok, melyek előnyeiről, hasznosságáról, fontosságáról részletesen a következő cikkben írunk.

 

De, ha nem szeretnél addig várni, személyesen is megnézheted, és kipróbálhatod gyermekeddel ezeket a játékokat itt: http://jatekmentor.com/mi-is-jovunk-jatszani/

Keresd Te is a Játékmentort  :-) !

 

PARTNEREINK

 

 

Baba Direct

Kapcsolat